A kozmetika története

 A kozmetika története

Ahogy Anakreón (ókor) is megfogalmazta: Az Istenek a nőknek fegyverül adták a szépséget.”

Maga a „kozmetika” szó egy ógörög igéből származik: kosméo; annyit tesz: díszíteni.

Már az ősemberek is alkalmazták, kultikus célokból tetoválták testüket, vagy testfestéseikkel az összetartozást akarták kifejezni a hasonló népcsoportokkal. A Lascaux-barlang ( Dél-Franciaország) barlangrajzai tesznek tanúbizonyságot az őskori nők arcfestéseiről. Ezek valószínűleg vas-oxidot tartalmazó vörösre festő anyagok lehettek. A férfiak arcára vitt vörös festékanyag  és állati vér arra szolgált, hogy megvédjék viselőjüket és félelmet keltsenek az ellenségben.

Az őskori kezdeményezések mégsem alapozták meg mélyen a kozmetika alapjait.  Kozmetikáról és szépségápolásról, a magasan fejlett szépségkultúrájáról híres ókori Egyiptom óta beszélhetünk. A sírokban talált leletekből, kenőcsös tégelyekből, fésűkből és a haj göndörítésére szolgáló csipeszekből arra következtetnek, hogy a szépségápolás fontos szerepet töltött be az egyiptomiak életében. Az egyik legrégibb szépségápolási útmutató Kleopátra idejéből származik, s megtalálhatók benne a nagy hírű uralkodónő szépségápolási receptjei. Az előkelő egyiptomi nő illatos olajjal kente haját, fehér és piros festékkel festette arcát, ajkát pirosította, kezén és lábán a körmöket pirosra festette vagy aranyozta. Szempilláját, szemhéját feketítette, hogy szemhasadéka nagyobbnak tűnjön, és így csábítóbb, hódítóbb legyen. Egy fapálcikát előbb rózsavízbe mártottak, majd fekete porba, és az így ráragadt festéket a pillaszőrre, majd a szemöldökre kenték. Gyógynövényeket használtak a száj tisztításához, de nem ismerték a szappant, mint mosakodószert.

Az ókori görög kultúra azt mondta, hogy csak az egészséges ember lehet igazán szép. Ennek megoldása pedig a testedzés, a tisztálkodás, és a masszírozás, melyek mindkét célt szolgálták. Bőrüket napvédő krémmel és olajokkal óvták a leégéstől, a hölgyek pedig arcuk fehérre festésével próbálták felkelteni a férfiak figyelmét. Ezzel meg teremtették a sápatag arcszín több száz éves divatját, melyet a rómaiak is átvettek.

Fontos volt a római ember számára a testápolás. Közismert, hogy Poppeia, Néró császár felesége például szamártejben fürdött. A római nők már paszta formában kenték fel a világos alapozót, és ők voltak az elsők, akik a haj szőkítésével is próbálkoztak, erre a célra akkor még a vizelet bizonyult a legjobb megoldásnak. Olajaik alapanyaga rózsa, pézsma, bazsalikom és citrus volt. Rómában már ismerték a szőrtelenítést is, amelyet nem a csak a nők, hanem a férfiak is preferáltak. Használtak borotvát és cukor szirupból készült meleg gyantát. Külföldről hozatták az illatanyagokat, germán rabszolganők hajából készített parókát viseltek.

A sötét középkor a testkultúrában is hanyatlást hozott, a kereszténység a test sanyargatását és nem a kényeztetését hirdette. A padlófűtéses római fürdőket hamar felváltotta a ritka és hideg vizes tisztálkodás. 

A reneszánsz időkben nyert a kozmetika ismét jelentőséget. Az 1500-as években folytatódott a sápadtság divatja, ami az arisztokrata nők kiváltsága volt. Púderekkel és hintőporokkal igyekezték arcukat minél fehérebbre varázsolni, kerülték a szabadban való tartózkodást és óvakodtak a napfénytől. Egyesek a krétafehér bőrükbe halványan a vékony kék ereket is belerajzolták, tovább hangsúlyozva ezzel bőrük átlátszó sápadtságát és nemesi származásukat, lásd a magyar „kékvérű” elnevezést. Bár a szépség előtérbe került, a fürdést még mindig hanyagolták. A  XV. Lajos idejében divatba jött óriási parókák elmaradhatatlan kelléke volt a fej vakarására szolgáló pálca. A fürdést illatszerekkel igyekeztek pótolni, nagy keletje lett a parfümöknek és az illatos olajoknak.

Ennek ellenére a barokk korban a tisztaságra való igény is megszületett, amit igazolnak azok a kifinomult, cizellált kozmetikai használati tárgyak is, melyeket a módosabb hölgyek és férfiak használtak.
A kozmetika fejlődéséhez tartozott a franciaországi illatszeripar, a parfüméria kialakulása is.

A XIX.-XX. század kozmetikája már az egészségvédő szépségápolás volt, amelynek elsőrendű célja lett a bőr védelmét szolgáló kozmetikumok gyártása.

Mai napig változik és fejlődik a kozmetikai ipar. 

Jelenleg két fő irányzatról beszélhetünk kozmetikai alapanyagok tekintetében: Natúr- és biokozmetikumok , illetve a high-tech vonal. 

Mindennapjaink női igényesek, nagy hangsúlyt fektetnek a tisztaságra, és külsejük ápolására. Fontos szempont lett, a megfelelő haj és smink viselete. A rohamosan fejlődő hatóanyagok tárháza szinte kiapadhatatlan. Egymást érik a kémiailag, laboratóriumban előállított, szintetikus hatóanyagok  gyártásai.

De sose felejtsük el! A bőrünkben lezajló természetes folyamatokat, természetes, és bőrbarát anyagokkal stimulálni sokkal könnyebb és eredményesebb!

"A nők után a virágok a legszebb dolgok,
amelyeket Isten a világnak adott."

Christian Dior