A kozmetika története
Ahogy Anakreón (ókor) is megfogalmazta: Az Istenek a nőknek
fegyverül adták a szépséget.”
Maga a „kozmetika” szó egy ógörög igéből származik: kosméo;
annyit tesz: díszíteni.
Már az ősemberek is alkalmazták, kultikus célokból
tetoválták testüket, vagy testfestéseikkel az összetartozást akarták kifejezni
a hasonló népcsoportokkal. A Lascaux-barlang ( Dél-Franciaország) barlangrajzai
tesznek tanúbizonyságot az őskori nők arcfestéseiről. Ezek valószínűleg
vas-oxidot tartalmazó vörösre festő anyagok lehettek. A férfiak arcára vitt
vörös festékanyag és állati vér arra
szolgált, hogy megvédjék viselőjüket és félelmet keltsenek az ellenségben.
Az ókori görög
kultúra azt mondta, hogy csak az egészséges ember lehet igazán szép. Ennek
megoldása pedig a testedzés, a tisztálkodás, és a masszírozás, melyek mindkét
célt szolgálták. Bőrüket napvédő krémmel és olajokkal óvták a leégéstől, a
hölgyek pedig arcuk fehérre festésével próbálták felkelteni a férfiak figyelmét.
Ezzel meg teremtették a sápatag arcszín több száz éves divatját, melyet a
rómaiak is átvettek.
Fontos volt a római ember számára a testápolás. Közismert,
hogy Poppeia, Néró császár felesége például szamártejben fürdött. A római nők
már paszta formában kenték fel a világos alapozót, és ők voltak az elsők, akik
a haj szőkítésével is próbálkoztak, erre a célra akkor még a vizelet bizonyult
a legjobb megoldásnak. Olajaik alapanyaga rózsa, pézsma, bazsalikom és citrus
volt. Rómában már ismerték a szőrtelenítést is, amelyet nem a csak a nők, hanem
a férfiak is preferáltak. Használtak borotvát és cukor szirupból készült meleg
gyantát. Külföldről hozatták az illatanyagokat, germán rabszolganők hajából
készített parókát viseltek.
A sötét középkor a testkultúrában is hanyatlást hozott, a
kereszténység a test sanyargatását és nem a kényeztetését hirdette. A
padlófűtéses római fürdőket hamar felváltotta a ritka és hideg vizes
tisztálkodás.
A reneszánsz
időkben nyert a kozmetika ismét jelentőséget. Az 1500-as években folytatódott a
sápadtság divatja, ami az arisztokrata nők kiváltsága volt. Púderekkel és
hintőporokkal igyekezték arcukat minél fehérebbre varázsolni, kerülték a
szabadban való tartózkodást és óvakodtak a napfénytől. Egyesek a krétafehér
bőrükbe halványan a vékony kék ereket is belerajzolták, tovább hangsúlyozva
ezzel bőrük átlátszó sápadtságát és nemesi származásukat, lásd a magyar
„kékvérű” elnevezést. Bár a szépség előtérbe került, a fürdést még mindig
hanyagolták. A XV. Lajos idejében
divatba jött óriási parókák elmaradhatatlan kelléke volt a fej vakarására
szolgáló pálca. A fürdést illatszerekkel igyekeztek pótolni, nagy keletje lett
a parfümöknek és az illatos olajoknak.
Ennek ellenére a barokk korban
a tisztaságra való igény is megszületett, amit igazolnak azok a kifinomult,
cizellált kozmetikai használati tárgyak is, melyeket a módosabb hölgyek és
férfiak használtak.
A kozmetika fejlődéséhez tartozott a franciaországi illatszeripar, a parfüméria kialakulása is.
A kozmetika fejlődéséhez tartozott a franciaországi illatszeripar, a parfüméria kialakulása is.
A XIX.-XX. század
kozmetikája már az egészségvédő szépségápolás volt, amelynek elsőrendű célja
lett a bőr védelmét szolgáló kozmetikumok gyártása.
Mai napig változik és fejlődik a kozmetikai ipar.
Jelenleg
két fő irányzatról beszélhetünk kozmetikai alapanyagok tekintetében: Natúr- és
biokozmetikumok , illetve a high-tech vonal.
Mindennapjaink női igényesek, nagy
hangsúlyt fektetnek a tisztaságra, és külsejük ápolására. Fontos szempont lett,
a megfelelő haj és smink viselete. A rohamosan fejlődő hatóanyagok tárháza
szinte kiapadhatatlan. Egymást érik a kémiailag, laboratóriumban előállított, szintetikus
hatóanyagok gyártásai.
De sose felejtsük el! A bőrünkben lezajló természetes
folyamatokat, természetes, és bőrbarát anyagokkal stimulálni sokkal könnyebb és
eredményesebb!
"A nők után a
virágok a legszebb dolgok,
amelyeket Isten a világnak adott."
amelyeket Isten a világnak adott."
Christian Dior
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése