Szociális egészség
Más
emberekkel való kapcsolataink kialakításának egészsége.
Szociális
kapcsolataink kialakítására való képességünk majdnem, hogy velünk születik.
Sőt! Már az anyaméhben elkezdődik, amikor is egy másik emberrel kell
szinergiában élnünk, ő nem más, mint az Édesanyánk! Első körben rengeteget
számít, hogyan viszonyul szülőanyánk hozzánk, mint születendő gyermekéhez,
illetve a pocakban fejlődő babára is nagy hatással van, hogyan reagál az anyuka
a külvilág ingereire. Születésünk után rengeteg új információt kell
befogadnunk, minden új amivel csak találkozunk. Jönnek a rokonok, ismerősök,
barátok, akik vadidegennek számítanak egy kis baba szemszögéből. Bár jellemünk,
és genetikai állományunk sokban befolyásolja idegrendszerünket, mégis a szülők
megfelelő nevelése elengedhetetlen, hogy később egészséges kapcsolatban állhassunk
saját magunkkal és környezetünkkel egyaránt.
Első
dolog, amit meg kell tanulnunk, már életünk első szakaszában is, az az
ELFOGADÁS! Már az óvodában, iskolában szembesülnünk kell azzal, hogy minden
ember más és más. Elsőre talán az ember kisgyermekként nem is érti miért
viselkednek más gyerekek „furán” és miért reagálnak adott szituációkban
teljesen másként. Pl.: két kislány labdázik az udvaron, egy kisfiú pedig
elveszi tőlük a labdát; az egyik kislány sírni és toporzékolni kezd,a másik
felemel egy másik labdát és tovább játszanak. Itt jön be a képbe, hogy
szüleinknek mekkora felelősségük is van abban, hogyan fogunk egyes
szituációkban reagálni.
Folyamatos fejlődésünk során rengeteg probléma gördül
utunkba, de mindig van egy ember, aki oly közel áll hozzánk. Őket hívjuk
BARÁTOKNAK. A barátság borzasztóan fontos szerepet tölt be az emberek életében.
Van valaki, akiben feltétel nélkül megbízunk, nem családtag, mégis a szívünkbe
zárjuk valami miatt. Szocializálódásunk sokadik lépcsőfoka már ez az állapot.
Kutatások szerint a gyermekkorban kialakuló barátságok a legtovább tartóak!
Hisz egy kisgyermek még önzetlen, tiszta szívű és a negatív gondolkodás, a
számítás, a rosszindulat még csíráiban sem lelhető fel benne. Későbbiekben már
nem tudunk ilyen szoros kötelékeket kialakítani másokkal, emberi
magatartásunkból kifolyólag. Ahogy felcseperedünk, megedz minket az élet. Egyre
többen gondolkodnak negatívan, és kapcsolatteremtéseink is csak valamilyen cél
elérése érdekében jönnek létre.
Ez nem azt jelenti, hogy felnőtt korban nem köttetnek
barátságok; ez csak annyit tesz, sosem kerülnek olyan közel egymás szívéhez az
emberek.
Felnőtt korunkra annyi szociális elvárásnak kell
megfelelnünk, hogy sokszor már azt sem tudjuk követni hová is kapjuk a
fejünket. Egészséges kapcsolatot kell ápolnunk családunkkal, barátainkkal, a
főnökünkkel, a munkatársainkkal, gyerekeinkkel és a párunkkal. Sok ember
esetében ez szinte kivitelezhetetlen. Egy fontos dolgot kell itt is
megjegyeznünk, amire már oly sokszor kitértünk az előzőekben is: a HOZÁÁLLÁS!
Az élet treníroz minket, néha elég keményen. Megedződünk
testileg, lelkileg, szellemileg is. Lelki mérgeinkről is beszéltünk már előző
írásainkban, mégis van, ami mellett nem tudunk elsiklani most sem; egészséges
szociális kapcsolatokat nem tudunk kialakítani, ha HARAGban élünk! Legyen szó
ez saját magunk iránt generált haragról vagy mások felé kivetítettről, mind a
kettőt el kell engedjük! Saját egészségünk érdekében!
Olyan világot élünk, ahol bántani a másikat nem bűn, ahol
megsérteni valakit akár még erély is lehet. Sokszor csalódunk ismeretlenekben,
vagy akár ismerősökben, előfordul, hogy még családtagokban is. De mindenki
emberből van! Ne felejtsük el, hogy SENKI SEM TÖKLETES! A tökéletességre csak
törekedni lehet. A hibáink tesznek minket emberré. A kérdés már csak az, hogy
milyen emberré?! Stresszes szituációkban két lehetőségünk van: 1. ragaszkodunk
saját véleményünkhöz, és csökönyös módon, próbáljuk meggyőzni a másik felet, 2.
vagy nyugodtan, higgadtan mérlegelve a másik fél gondolatmenetét összegzünk.
Jegyezzük meg: MEGGYŐZNI SENKIT SEM SZABAD! Ha valaki nem hajlandó beismerni a
hibáit, akkor sem fogja ezt megtenni, ha órákon keresztül bizonygatjuk, hogy
nekünk van igazunk. Változni csakis maguk miatt fognak, amennyiben egyensúlyban
élnek saját magukkal. Ez természetesen ránk is vonatkozik! A VÁLTOZÁS JÓ! A
változás mindig jót hoz végső soron, csak ki kell várnunk! Amennyiben mi
hibáztunk, tudnunk kell BOCSÁNATot kérni. Tudnunk kell felismerni saját
hibáinkat, nem csak a másokét! Tisztában kell lennünk gyengeségeinkkel és
erényeinkkel is. Itt ismét visszaköszön az ÖNISMERET! Minden belőlünk indul ki!
Az élet folyamatos fejlődés. Minden nap számít! Mindig
reménnyel teli szívvel kell haladnunk az úton, és hinni, hogy rátalálunk a
hasonló gondolkodású embertársainkra! Hisz a vonzás törvénye itt is érvényesül!
Legyünk pozitívak és empatikus MINDENKIVEL és meglátjuk, hasonló erényekkel
bíró emberek fognak körülvenni minket! Mert végső soron ez a cél; egy olyan
környezet megteremtése saját magunk számára, ahol boldogan, egészségesen és
mosolyogva élhetjük mindennapjainkat. Olyanná válsz, mint amit magadról
gondolsz. Gondol azt, hogy egészséges kapcsolatokat ápolsz már emberekkel és
tele lesz a „facebook ismerőseid” listája csodásabbnál csodásabb emberekkel! Ha
úgy érzed haragban állsz a legtöbb emberrel, mindig jusson eszedbe: ha
változtatni akarsz az életeden, ahhoz meg kell változtatnod a viselkedésedet!
Sokszor észrevesszük másokon, hogy idegesítenek minket és rengeteg negatív
tulajdonságuk miatt a falra tudnánk mászni. MINDEN EMBER TÜKRÖT TART ELÉNK!
Bármennyire is hihetetlen és bosszantó -IGEN! Minden rossz, amit másokban
látsz, BENNED VAN! Csak arra vár, hogy felismerd és elindulj a változás útján!
… és akkor onnantól már nincs „visszaút”! De ne felejtsd el: a jó emberré válás
hosszú folyamat! Kellemes változást!
Ha ma senki iránt nem érzel
szeretetet, legalább ne is bánts senkit!
Stephen King
