A kiválasztó szervrendszer

A kiválasztás

Szervezetünkben, anyagcsere folyamataink lezajlása alatt számtalan káros és felesleges anyag képződik. Ezen anyagok eltávolításában a bélrendszerünk, a bőrünk és a légző rendszerünk is részt vesz, de ténylegesen a káros anyagok kiürítését a kiválasztó szervrendszerünk végzi. A szükségtelen anyagok között szerepelhet a feleslegben lévő víz, ionok, a szervezetbe bevitt gyógyszerek stb. Ezek eltávolítása mellett nélkülözhetetlen az anyagcserében keletkező bomlástermékek kiürítése is, hiszen azok felszaporodva káros hatásúak. Ezek közül a legfontosabbak a nitrogéntartalmú karbamid és a húgysav. Ez a szervrendszer a vizeletet termeli, tárolja és üríti ki a szervezetünkből. Napi vizeletünk kb 1-1,5 L. 

Kiválasztó szervrendszerünk részei:

-          vesék

-          húgyvezetékek

-          húgyhólyag

-          húgycső

A vesék a gerincoszlop ágyéki tájékának két oldalán, a hashártyán kívül helyezkednek el, zsírszövetbe ágyazódva. Bab alakú szerv, a vérből eltávolítandó anyagok szűrésére specializálódott. Az elsődleges vizelet csak egy plazmaszűrlet, míg a másodlagos vizelet az ADH hormon (antidioretikus hormon) vízvisszaszívó hatása által már nem tartalmaz cukrot és fehérjét. A vese működési egysége a nefron, melyből egy-egy vesében több mint kétmillió található.

Részei:

-          vese kéreg állomány (vesetestecskék vagy Nefronok alkotják)

-          vesevelő állomány (kanyarulatos csatornák alkotják,

       vízvisszaszívódás)

-          Vesemedence, amely a vizelet összefolyását teszi lehetővé

A Húgyvezeték, amely páros szerv, a veséket köti össze a húgyhólyaggal. Lúdtoll vastagságú és a vizelet hólyagba való továbbítását végzi.

A Húgyhólyag, amely a medencében elhelyezkedő öklömnyi, izmos szerv. A vizelet tárolására specializálódott, igen tágulékony szerv. Kettős záróizom zárja el, amely a vizelet megtartását valamint az akaratlagos vizelet kiürítést végzi. Két éves korban válik az akaratlagos idegrendszer által irányítottá.

A Húgycső a vizelet kiürítését végzi. Nőknél rövidebb (3-5 cm), férfiaknál hosszabb, egyben a nemi váladék kiürítését is biztosítja.

A vesékben képződő vizelet a húgyvezeték  segítségével jut a húgyhólyagba, ahonnan az összegyűlt folyadék a húgycsövön át a külvilágba jut.  Maga a szűrlet fehérjementes vérplazma. A vesetestecskékben keletkezik:

• az ember két veséjében naponta képződő 180 liter szűrlet a nefron csatornarendszerének kezdeti szakaszába kerül
• a vér nagyobb ozmotikus nyomása miatt a szűrletből a víz jelentős része passzívan visszaszívódik
• az ionok (főleg Na⁺ ionok) többsége aktív transzporttal, a szervezet számára fontos kismolekulájú szerves anyagok szintén energia felhasználásával jutnak vissza a vérbe
• a nefron csatornarendszerének sejtjei aktív kiválasztást is végeznek (egyes gyógyszerek, festékek, szteroidok itt hagyják el a szervezetet) (ezért érdemes a vesék működését támogatni gyógyszeres és szteroidos kezelések alatt és után)
• a következő csatornaszakasz a Henle-kacs, melybe a szűrlet eredeti mennyiségének csak egy tizede jut
• ez a vékonyabb cső befut a velőállományba, majd visszafordul és szorosan a leszállóághoz simulva a kéreg felé vezet
• a leszálló ág a víz, míg a felszálló ág az ionok számára átjárható
• a két szakaszban az ellentétes irányban mozgó folyadék anyagai fokozatosan átrendeződhetnek (ellenáramlás elve), ezért a kacs visszafordulásánál a legtöményebb a szűrlet
• a homeosztázis beállítása az elvezető csatorna további szakaszán történik. Itt is zajlik visszaszívás és kiválasztás, de azt különböző hormonok (a víz esetében - elsősorban az antidioretikus hormon; ADH) befolyásolják
• szabályozódik a testfolyadékok térfogata: ha csökken a térfogata, fokozódik a víz visszaszívása
• a víz visszakerülése a vér ozmotikus nyomását is befolyásolja
• az ionösszetétel a Na⁺ és K⁺ ionok cseréjével a Ca²⁺ visszaszívásával módosulhat
• fontos a vér kémhatásának pontos beállítása
• e terület sejtjeinek hordozó molekulái az oxónium ionokat igény szerint cserélik ki Na⁺ ionokra
• a homeosztázis (belső környezet dinamikus állandóságát jelenti) leglényegesebb tényezői közül csak a testfolyadék hőmérsékletének beállítását nem végzi a vese
• több nefron elvezető csőrendszeréből egy közös gyűjtőcsatornába kerül a visszamaradt folyadék, a vizelet itt nyeri el végső összetételét
• naponta 1-1,5 liter vizelet kerül a vesemedencébe, majd onnan a húgyvezetékeken keresztül a húgyhólyagba, amely képes 300–350 milliliter folyadékot is befogadni
• a húgyvezeték nem passzívan vezeti le a vizeletet, hanem a falában található simaizomzat perisztalikus hullámokban lefutó összehúzódó (perisztalikus) mozgásával továbbítja a folyadékot a húgyhólyagba
• a húgyhólyag fala igen tágulékony. Térfogata a vizelet kiürülésekor csak néhány milliliter, de telt állapotban 300-350 milliliter
• a húgyhólyag üreges zsigeri szerv, falában három rétegű sima izomzattal, üregét átmeneti hám (urothelium) béleli, amely ozmotikus hatásokkal szemben ellenálló, emellett jelentős térfogatváltozásokat tesz lehetővé
• a vizelet a húgycsövön keresztül távozik a külvilágba.

Nők és férfiak esetében is érdemes odafigyelni a vesék védelmére! Nőknél általában többször fordul elő felfázás, derék táji megfázás, ezért érdemes a gerinc és derék táj megfelelő védelme érdekében melegen tartani az említett területeket. Kiválasztó rendszerünk egészségének megőrzésére érdemes 3-4 óránként vizeletet üríteni! Ha valakinek vizelet ürítési problémái lennének, zöld tea fogyasztással ezeket nagyon jól lehet kezelni. Gyulladásos fájdalmak esetében pedig cickafarkfű tea fogyasztása ajánlott, erélyes gyulladáscsökkentő hatása miatt! (ülőfürdőként is alkalmazható)

Az egészség a korona az ember fején, de csak a beteg láthatja meg azt.